Karcsi herceg eltűnt lova

2016. február 07. - Mesemondó Barnabás
Hol volt, avagy hol nem volt,
Képzeld, Karcsi herceg volt!
Karcsi herceg lovon járt,
Sok játékot kipróbált.
 
Egyszer egy szép délután
Pihent egyet dél után.
Egy nagy fa alá heveredett,
Pihenéséből alvás kerekedett.
 
A fiatal herceg három órát durmolt,
Álmában pedig egy hercegnőről mormolt.
Hogy mit mondott pontosan, ő se emlékezett,
Nem maradt meg neki az álom-emlékezet.
 
De felébredt és ajaj: eltűnt lova, Hunor!
Remélte csak viccel, de ez nem éppen jó humor.
De Hunor tényleg eltűnt, nem csak elbújt előle,
Nehéz lesz majd megtalálni - érezte Karcsi előre.

Hátas nélkül megértette, nem sokat tehetett,
Palotába hazafelé csakis gyalog mehetett.
Nagyon hosszú volt az útja, órák hosszat gyalogolt,
Közben végig bánkódott, hogy ilyen messze lovagolt.
 
Éjszaka és sötét volt már, mire Karcsi hazaért,
Fáradt volt és nagyon éhes: könyörgött pár falatért.
De a konyha éjjel zárva volt és a szakács horkolva aludt,
Hercegünk korgó gyomra sajnos így semmit sem kapott.
 
Másnap reggel a herceg oly fáradtan ébredt,
Majd' délig is eltartott, mire igazán feléledt.
Akkor viszont rögvest az istállóba indult,
Megkérdezte a lovászt: Hunor vajon itt volt?
 
Az öreg férfi gondolkodott, megvakarta borostáját,
És bevallotta sajnálattal, nem látta Karcsi lovacskáját.
Ötlete viszont volt, hogyan bukkannának nyomára:
Üljenek fel Tamás paci, Hunor barátja hátára!
 
Nem más kereste így Hunort, hanem nagy erő: a barátság,
Tamás futott rendületlen, nem számított távolság.
Karcsit igen messze vitte, egészen a határig,
Veszély-vidék széle felé, hol két sárkány is vadászik.
 
Ott lassított csak le Tamás, az eltűnt paci barátja,
És körbenézett ló és lovas: hátha Hunort meglátja.
Meg is látták, örvendeztek: Jól volt, éppen füvet evett,
Észre sem vette őket, oly nyugodtan legelgetett.
 
Este olyan lakomát csapott a herceg, azt hitték, hogy megkergült,
Pedig ő csak nagyon örült, hogy lovacskája megkerült.
Vigyázott is utána már, nehogy megint elmenjen,
Először is megdorgálta - de csak kicsit, kedvesen.
 
Másodszor a nyakába egy arany csengőt kötött,
Így ha aludt is gazdája, Hunor csilingelt, ha szökött.
Nem is tűnt el soha többé, mindig maradt Karcsi mellett.
Itt a vége, fuss el véle - mesére ma ennyi tellett.
paci_w400.png

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenmese.blog.hu/api/trackback/id/tr298368900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.