Jenő, a százharminc lábú százlábú

2015. június 06. - Mesemondó Barnabás

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy százharminc lábú százlábú: Jenő. Mindenki csodálkozott, amikor meglátta, hiszen hihetetlenül hosszú volt a többi százlábúhoz képest. A legtöbben csodálták, de ő titkon mindig arra vágyott, bárcsak harminccal kevesebb lába lenne.

Akinek csak száz lába van, nem érzi át, hogy milyen tizenöt párral több cipőt tisztítani, valamint az esti lábmosás is sokkal tovább tart. Emellett a százlábú-kávézókban a helyeket száz lábra tervezték, így szegény Jenőnek még a legjobb helyeken is kilógott tíz-húsz lába, amikkel egyszerűen nem tudott mit kezdeni.

Nem is szeretett kimozdulni otthonról, maximum sétálni. Akárhol, ahol le kellett ülni, arra számíthatott, hogy nem neki méretezték a székeket. Egyszer régen megpróbált moziba menni, de amikor meglátták, némi fejvakargatás után azt mondták, hogy kettő jegyet kell vennie, mert egy ülés nem elég neki. De ki akar kettő jeggyel egyedül moziba menni? Így haza is ballagott.

Jenő napjai szomorúan teltek, főleg csak tévét nézett, és sétált. Kevés százlábúval beszélgetett, mert mindegyik csodálta a sok-sok lábat, és azt mondta, milyen jó lehet neki. Ilyenkor mindig csak még rosszabb lett a kedve, hisz ő keservesnek látta saját életét.

Egyik nap, amikor szomorúan sétált, egy háromlábú tücsök ment oda hozzá.

- Szia, százlábú! Látom, milyen sok lábad van. Ennyi lábbal hogy lehet szomorú valaki? Látod, nekem csak három lábam van, mégis vígan zenélek, amikor csak kedvem van rá.

- Óh, tücsök, te nem értheted ezt... Száz láb is sok, de még harminc... az már túlságosan sok. Nem tudom, mit kezdjek velük. Annyira más vagyok, mint minden százlábú... szomorú az én életem.

Erre a tücsök csak hümmögött magában egyet, majd mosolyogva ennyit mondott Jenőnek:

- Hát ha szomorú az életed, változtass rajta! Más százlábú száz lábbal is tud stabilan állni a talpán, mutassad meg, hogy te mit tudsz százharminccal!

Ez nagyon elgondolkoztatónak tűnt. Mire akart utalni a tücsök? De mire megkérdezhette volna, a háromlábú tücsök már muzsikálva tovaugrált.

Jenő ezek után három napig ki sem mozdult otthonról, csak erre a beszélgetésre gondolt. Érezte, hogy megváltoztatja az egész életét. Kettő napig nem aludt, annyira próbált rájönni, mi lehet az egész mögött. Végül olyan fáradt volt, hogy egy teljes napot átaludt, és teljesen kialudta magát. Meg is állapította, hogy máskor is, ha fontos döntés előtt áll, érdemesebb egy jót aludni, mint ébren gondolkozni órákat.

Ugyanis amint felébredt, már világos volt, hogy mit kell tennie. Nem értette, hogy miért nem jött rá erre előbb. Hisz ő olyan egyedi volt, hogy amit rossznak gondolt, az más szerint jó. Akkor miért ne legyen tényleg jó?

szazlabu_h200_2.pngMásnap már 3 reklámügynökséggel is felvette a kapcsolatot, és egy hónapon belül már minden százlábú ismerte őt a plakátokról. Bármit el tudtak adni vele, csak százharminc lábán állva kellett megnyerően mosolyognia. A szlogen a legtöbb esetben csupán ennyi volt: "Százharminc láb nem tévedhet." A legjobban persze az általa reklámozott cipőket vették, de ilyen reklámmal még telefont és portörlőt is el lehetett adni. Jenő csak szerény részesedést kért a reklámbevételekből, de így is annyi pénze lett, hogy ha csak az egy lábára jutó vagyona maradt volna, még akkor is nagyon gazdag lett volna. Hát még úgy, hogy mind a százharminc lába megvolt, jó egészségben!

Így történt, hogy Jenő az egyik legszomorúbb százlábúból a legboldogabb és leggazdagabb százlábú lett. Még most is találkozhatsz olyan plakáttal, amin ő mosolyog, mind a százharminc lábával.

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenmese.blog.hu/api/trackback/id/tr417522884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.