Hol volt, hol nem volt, sőt még most is van: Él közöttünk egy férfi, aki egész életében mesélt. Barnabás. Ő maga észre sem vette, mégis így teltek napjai. Mesélt másnak, és mesélt magának. Mesélt az életéről, mesélt a képzeletéről. Mesélt fiatalnak és mesélt öregnek. Mesélt vidám történeteket és mesélt szomorúakat is. Volt, hogy arról mesélt, hogy máskor hogyan mesélt.

Néha észre sem vesszük, hogy mit csinálunk egész életünkben, amíg más nem mondja ki előttünk. Így történt Barnabással is. Már nem volt ifjú, amikor egy jó tanácsra hallgatva végignézett magán. Na nem úgy konkrétan, hanem gondolatban. Mit látott?

Egy kék szempárt, ami mindenhol észreveszi a történeteket. Történet a reggel és történet az este. Történet az utazás és történet az érkezés. Történet a képzelet és történet a valóság. Történet minden ember, és történet minden gondolat.

Egy szakállas embert látott, aki mesél. Elmeséli a történeteket, amik vele vagy mással történtek. Elmeséli azokat a történeteket is, amik meg sem történtek. Ezt teszi nap mint nap: mesél.

Meglátta magát, és így született, aki eddig is volt: Mesemondó Barnabás.