Új honlap: http://mindenmese.hu/

2016. április 22. - Mesemondó Barnabás

Elkészült az új honlap!

A mai naptól ezen a blogon már nem lesznek új tartalmak. A régiek bizonytalan ideig maradnak csak meg itt, hamarosan törlésre kerülnek.

Nézd meg az új honlapot: http://mindenmese.hu/

mmb_fb_20160422_01.jpg

Változások előszele

Bevallom, kissé izgatottan írom e sorokat. Igen... Izgatottan, és várakozással telve. Ez az utolsó előtti bejegyzés. Még egy lesz, és ennyi, nincs több. Itt legalábbis nem.

Megszűnik a blog? Nem! Csak elköltözik és megújul!

Jövő héten ez a blog csak digitális útjelzőtáblának marad meg, mutatni, hogy Mesemondó Barnabás hova költözött. De addig még van pár nap, addig nézzük át, mikre lehet számítani a jövőben.

Tovább

Karcsi herceg eltűnt lova

Hol volt, avagy hol nem volt,
Képzeld, Karcsi herceg volt!
Karcsi herceg lovon járt,
Sok játékot kipróbált.
 
Egyszer egy szép délután
Pihent egyet dél után.
Egy nagy fa alá heveredett,
Pihenéséből alvás kerekedett.
 
A fiatal herceg három órát durmolt,
Álmában pedig egy hercegnőről mormolt.
Hogy mit mondott pontosan, ő se emlékezett,
Nem maradt meg neki az álom-emlékezet.
 
De felébredt és ajaj: eltűnt lova, Hunor!
Remélte csak viccel, de ez nem éppen jó humor.
De Hunor tényleg eltűnt, nem csak elbújt előle,
Nehéz lesz majd megtalálni - érezte Karcsi előre.

Tovább

Nyereményjáték!

Szeretnéd, hogy Mesemondó Barnabás írjon egy olyan mesét, aminek Te mondod meg, hogy ki legyen a főhőse, és Te döntöd el meg, hogy mi történjen benne?

Most van rá lehetőséged!

A mai napon indult el facebook nyereményjátékunk, amivel egy Szárnyaló Szív csomagot nyerhetsz.

A nyereményjátékhoz tartozó képet és bejegyzést megtalálod Mesemondó Barnabás facebook oldalán.

A Szárnyaló Szív csomagról az Ajándékozz mesét! menüpont alatt olvashatsz részletesen.

mb_fb_nyeremenyjatek_kep.png

Jancsi és Juliska - egy héttel később

"Mézeskalács ház bérbeadó, olcsó és kényelmes otthon akár egy egész családnak!" – hirdette a tábla a kerek erdő legszélén. Pár perce került oda, még mellette állt Jancsi, kezében hatalmas fa kalapács, amivel a földbe verte.

"Juliska, biztos vagy benne, hogy bárkit is érdekelni fog ez?" – kérdezte kétkedően.

"Persze, Jancsi. Nézz körbe, milyen szép helyen van. Ha csak a telek lenne, már akkor is el lehetne adni, de így, hogy még egy csodás mézeskalács ház is van rajta, tolongani fognak a vevők!"

Tovább

Boldog Karácsonyt

Mesemondó Barnabás facebookon is aktív. Mivel lehet, hogy nem mindenki követte ott az eseményeket, ezért pár bejegyzést kiemelek onnan, ezúton is kívánva Szeretetteljes Karácsonyt mindenkinek.

A lila holló dilemmája

(2015.12.15-i bejegyzés Mesemondó Barnabás facebook oldalán)

hollo_es_ollo.pngEgyszer volt egy lila holló,
Csőrében egy arany olló.
"Arany olló?! - kérdezheted.
Hollónk is így elmélkedett.
Mit keresett az épp nála?
Most kiderül ez a fáma.

Gondolkodott éppen rajta,
Ollóját majd kinek adja?
Mert jött mindjárt a Karácsony,
És ő körbenézett a padláson.
Sok ajándék hevert ott még,
De nem ment oda oly rég...
...hogy kiderült tegnap este,
Miközben ajándékait kereste,
Hogy rejtekhelyét valaki kileste!

Tovább

A Tökéletes Ajándék

ajandek.pngHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, aki meg akarta venni a gyermekének a Tökéletes Ajándékot.

Három héten keresztül minden nap bújta az újságokat, és járta a kicsi és a nagy boltokat. Megnézett minden lehetséges játékot, ruhát, ami csak eszébe jutott. Három hétbe telt, már majdnem Karácsony volt, de megtalálta! Egy üzlet katalógusában látta, rákeresett neten is, és csakis jókat írtak róla.

Azonnal felkerekedett, hogy megvegye. Három órán keresztül kellett sorba állnia, de türelmesen kivárta, mert csak az lebegett a szeme előtt, hogy ez a Tökéletes Ajándék. Olyan szerencsés volt, hogy a nagy kereslet ellenére volt még belőle, így be is csomagoltatta, és győzedelmes mosollyal vitte haza.

Tovább

Péntek 13 (Kobak, a varázsló naplójából)

Reggel megint Lurkó nyávogására ébredtem. Csukott szemmel tűnődtem, hogy már megint mi történhetett, mit szeretne. Gondolkoztam, hogy egy egyszerű csendvarázzsal véget vessek a dolognak, de az nem oldaná meg a problémát, csak elfedné. Ezért inkább felkeltem, és kicsoszogtam a konyhába. A cicatál üres volt, egy falatnyi csemege sem volt benne. Sóhajtottam egy nagyot, és kinyitottam a szekrényt. „Ez nem az én napom…” – gondoltam, ahogy megláttam, hogy minden üres. Nincs mese, boltba kell menni. Hacsak…

Igaz, hogy azt tanítják, hogy csak legvégső esetben használd a mágiádat, bla bla bla, de szerintem mindenki megérti, hogy a varázslók is emberek. Néha még mi is engedünk a csábításnak, hogy a magunk javára fordítsuk tudásunkat. Eszembe is ötlött, hogy milyen szavakat kell mormolnom, hogy a macskatáp újra tele legyen.

 - Cicere cicere cicmax cicc.

Semmi. Újra próbálkoztam, hangosabban.

 - Cicere cicere cicmax cicc!

Megint semmi. Most már mérges voltam, szinte kiabáltam:

 - CICERE CICERE CICMAX CICC!

Még a szemem is becsuktam, és figyeltem minden porcikámat. De semmi. És nem elég, hogy egy falat nem sok, annyi ennivaló sem került elő, de úgy éreztem, hogy egyszerűen eltűnt a varázserőm.

Tovább

A kukorékoló ganajtúróbogár

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy életvidám és érdeklődő kis ganajtúróbogár. A szüleivel lakott egy tanya mellett, jó szomszédi kapcsolatot ápolva a környéken élő állatokkal. Az emberek nem is tudtak róluk, de a tyúkok, kecskék, malacok mind a barátaik voltak.

A világ tele volt csodával, de a bogárgyereknek sok minden tilos volt. „Ne menj egyedül játszani a rétre, mert elvihet egy madár!”, „Ne legyél kíváncsi, mert könnyen bajod eshet!”. A kis ganajtúró számtalan ilyen mondatot hallott nap, mint nap. Egyszer vette a bátorságot, és feltette a nagy kérdést apukájának.

- Apa, mikor nem lesz már ennyi minden tiltva?
- Akkor, kicsikém, ha már felnőtt leszel. Akkor majd azt csinálsz, amit csak akarsz.
- És apa… mikor leszek felnőtt?

Tovább

A mesemondó pingvin

pingvin.pngHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesemondó pingvin. Fél méteres magasságából sosem nézted volna ki, de olyan belső világ lakozott benne, mint még senkiben előtte. Egyetlen problémája az volt, hogy szegény sohasem talált közönséget magának, aki előtt kiönthette volna lelkét, pontosabban a benne lakozó számos történetet.

Fióka korában is szeretett mesélni, de testvérei sokszor leintették. Nem azért, mert nem tetszett nekik, amiket mondott. Zavarta őket, hogy az evésről, úszásról, és egyéb fontos dolgokról elvonja a figyelmüket. Szülei egy ideig jól tűrték, hogy be nem állt a kicsi csőröcske, de egy idő múlva ők is megkérték, hogy inkább a játszópajtásainak meséljen. Patthelyzet alakult ki, szegény kis pingvint mindenki elküldte, hogy meséljen másnak. Nem maradt senki sem, aki meghallgatta volna. Először még próbálkozott, és a kérések ellenére bele-belekezdett egy-egy történetbe, de ezzel csak rontott a helyzeten. Nem kellett sok időnek eltelnie, és a többiek már egyenesen kerülték a társaságát. Szomorúan baktatott a jégmezőkön, és gondolkodott, hogy mit tegyen. Úgy érezte, hogy szétfeszítik a mesék, ha nem adja ki őket.

Tovább